Előbb egy kis hőbörgésbe hajló bevezető-ismertető jön az Ikarus E91-esről, ezt követően a személyes élményeimmel vegyítve mutatom meg mind az öt budapesti példányt.

Az 1990-es évek végén bemutatott, 2007-ig gyártott Ikarus E91-ből 191 darab készült, zömük már új homlokfallal, 2000 után. Újonnan két darab állt forgalomba Magyarországon ebből a típusból, használtan viszont már lassan tíznél tartunk, hiszen a BKV előtt a Viszló Trans is vásárolt ilyen buszokat. Nem arról van szó, hogy rossz buszok lennének, hiszen a 191 darab zöme Skandináviában és Görögországban állt forgalomba, de jutott a típusból Prágába is. Olyan helyekre is, amik már húsz éve is jobb buszparkkal rendelkeztek, mint Budapest (most nem feltétlen Görögországra gondolok...).

Tartva a blog hagyományait, ebben az évben is egy évértékelő az utolsó bejegyzés. Sűrű egy év volt ez a 2020, de a buszfotós hobbimat nézve annyira azért mégsem. Kiemelt említést érdemel, hogy a Kárpátbusz-blogot átköltöztettem erre a felületre és úgy-ahogy felélesztettem: a havi egy posztot sikerült tartanom, bár kétségtelen, hogy november eleje és december vége között nem sikerült tartalmat gyártanom ide, de május óta ez a nyolcadik poszt és minden hónapra jutott egy bejegyzés. Több egyszerűen nem fér bele, a munkám és a focis blogom viszik el az írásra szánt energiáimat és kreativitásomat, az egyik anyagi okokból, a másik szórakozásból fontosabb ennél a blognál.

Világéletemben budai voltam, jobban is szeretem a Dunának ezt a partját, ezért számomra a trolibusz egy unikális közlekedési eszköz. Persze - ahogyan erről volt is egy posztom - fotózgatom őket (sőt, hogy az előbb idézett posztomra utaljak, azóta amúgy meg is lett az összes maradék Ikarus), meg találkozom velük néha, de alapvetően nem tartozik hozzá a mindennapjaimhoz ezek látványa. Nos ez nem is változott meg, de nekem már az is nagy dolog, hogy szinte a közvetlen közelemben is jár már troli.

Óbudára természetesen nem jön át a metrópótlás miatt önjáró módban meghosszabbított 79-es troli, melynek már 79M a jelzése, de az Árpád hídig bizony eljön a troli. Az meg már majdnem itt van, ugye.

2019. október 1-jén vonták össze az összes Közlekedési Központot egy nagy céggé. Azóta -néhány magán- és alvállalkozó által üzemeltetett vonalat leszámítva- Magyarország összes közforgalmú helyközi és távolsági buszjáratát a Volánbusz üzemelteti, sőt, számos helyi járatot is. Az összevonással született mammutcég egy év alatt persze nem lett egységes, az arculati elemek alig közeledtek egymáshoz, még az új cég logója sem került fel minden buszra, nem beszélve a flottaszínről.

Bár a balatoni nyaralások és utazások a legtöbb ember fejében a vasúttal kapcsolódnak össze, akad néhány klasszikus nyaralós buszjárat is a tó környékén, illetve van több olyan egész évben közlekedő vonal, amin nyáron plusz indulások segítik a strandok megközelítését. Én a posztban alapvetően a távolsági, kifejezetten nyaralós vonalakkal foglalkozom, kitérve egy-két érdekességre.

A nagy, összevont Volánbusz működésének talán legnagyobb előnye, hogy a cég szépen, sorban több alvállalkozójától is megvált. Bár egyáltalán nem vagyok a piacnyitás ellen, sőt, de egészen nevetséges, ami Magyarországon a buszos közlekedésben alvállalkozás címén ment: kínai hulladékok, a fővállalkozótól bérelt buszokkal való szolgáltatás, a fővállalkozó selejtezett buszainak továbbüzemeltetése stb, volt itt minden. A legmeredekebb dolgok az egykori Mátra Volán és Vértes Volán vonalain történtek, de a Fejér megyében szolgáltató Viszló Trans sem kezdte másképp a pályafutását, és zömmel az Alba Volán selejtezett Ikarusaival járta a vonalait. Ami fotós szemmel persze nagyon jó volt, de az utasok számára nem hozott változást, cserébe jót lehetett mutyizni.

A múltkori, a Balaton keleti partján megforduló magán buszokat bemutató poszt után itt van a folytatás, a környék menetrend szerinti buszaival. Nagyjából az elmúlt félév tapasztalatain és megfigyelésein alapul a poszt, de egy-két korábbi fotót és információt is felhasználtam a gyűjtésemben.

Ahogyan az alcím is mutatja, ez egy kétrészes poszt lesz, aminek a témája a Balaton keleti partjának buszos közlekedése. A téma apropóját az adja, hogy a tavaszi kijárási korlátozásokat ezen a környéken vészeltem át, így volt időm tematikusan fotózgatni, illetve egyáltalán megfigyelni a környék közlekedését. Az első részben a tavaszi vonatpótlással és a környéken lakó magán buszokkal foglalkozom, míg a második részben a helyközi és távolsági buszjáratok kerülnek sorra.

Mit csináljon az ember, ha a lakhelyén és környékén már rég lefotózott minden Ikarus autóbuszt, a Mercedes Conecto és a Credo pedig csak mérsékelten hozza lázba? Fotózzon hiányzó trolikat, mi mást!

Természetesen ezt az évet sem zárhatom le addig, amíg meg nem írom a buszos évértékelőmet, lássuk tehát, mit fotóztam 2019-ben!

Az előző években mindig megemlítettem, hogy egyre kevesebbet fotózok. Nos, ez a tendencia most már tényleg megállt, bár tavaly is valami ilyesmivel kezdődött a poszt, ám idén nemcsak több kép, hanem több poszt is született a Kárpátbuszon!

Ezzel el is értem a januárhoz, hiszen az egyik poszt januárra datálódik, a veszprémi szolgálatótváltás volt a téma. Hát igen, egy számomra kedves, és jól útba ejthető város lilára cseréli a buszait, ezt azért nem hagyhattam ki. A hónap képe is Veszprémből érkezik, viszont még egy pár hétnyi ráadását töltő 260-asról, nem pedig a V-Busz valamelyik lila csodájáról. A témában írt posztot itt találjátok.

CLH-611 a Veszprém Aréna parkolójában.

Februárban –januárhoz hasonlóan– Budapesten és Veszprémben fotózgattam, csak az arányok változtak meg, jóval több a fővárosi kép. Talán ebből a hónapból volt a legnehezebb képet választanom, sajnos nem a bőség zavara miatt. Végül a Veszprémből azóta Győrbe áthelyezett HHR-810-et választottam: kellett is erről a buszról egy újabb fotó, és a fények is egészen jók voltak.

HHR-810, Litér

Március második felében ugyan született több jobb képem is (napos-ajtós forever!) annál, mint amit a hónap képeként bekerült ide, viszont nem minden nap fotózok a cseh-lengyel határon...

A kép Karvinában készült, nagyjából 100-150 méterre a cseh-lengyel határtól

Nem okozott különösebb gondot eldöntenem, hogy melyik a kedvenc fotóm áprilisból, bár kétségtelenül menő lett volna egy random morva faluban fotózott kocka Karosát betenni, de egyrészt lesz még Karosa a posztban, másrészt az abai fotóm jobb is, meg óriási hiányzó is volt ez a 263-as.

MTX-182 Aba-Belsőbárándról tart vissza a falu központja felé

Májusban megjelent pár féléves Econell a pilisi oldalon a Volánbusztól, ezeket próbáltam meg kiszedni, mit sem sejtve arról, hogy az év végén hasonló téma fog lekötni. A hónap fotója is innen kerül ki, bár a hónap rendszáma egy E98-as volt a veszprémi műszakváltásról.

RDB-637, Pilisvörösvár, Bécsi út

Júniusban ismét a DAKK pótolta a szentendrei HÉV-et, ezúttal szegedi buszokkal. Miután ezek nekem szinte mind hiányzó kocsik voltak, megérte kinézni Békásmegyer mellett Pomázra is.

LPK-531, Pomáz

Szokatlanul keveset fotóztam a nyáron, így júliusban is, viszont nem felejtettem el magammal vinni a gépet a drávai evezős túrámra, ahol némi buszfotózásra is volt lehetőségem. Hát igen, a nyár nagy előnye, hogy nem délután három körül, hanem este nyolc táján sötétedik...

GBG-120 Vízváron. Hét éve egy szinte ugyanilyen képet készítettem róla ugyanitt, csak a hokibot tűnt el azóta a busz oldaláról...

Augusztusban szokás szerint a tenger felé tartva megálltam Nagykanizsán. Persze csak buszállomásos képpel tudok szolgálni, de a fene gondolta volna, hogy még 2019-ben is előfordulhat, hogy hiányzó 415-ös fotózok Zalában.

EVL-647 Nagykanizsán

Ahogyan pár sorral előbb ígértem, lesz még itt Karosa! Idén szeptemberben jártam először úgy Pozsonyban, hogy buszt is fotóztam. Mi más lett volna a kedvencem, mint a csuklós kocka Karosa, azaz a Karosa B741.

BA-511US Pozsonyban.

Októbertől az összes KK beolvadt a Volánbuszba (erről írtam is egy jó kis statisztikázós posztot), ám ebből még semmit nem lehetett észrevenni akkor, amikor Dunaújvárosban kergettem a hiányzóimat. Az egyiket egészen Mezőfalváig!

AOA-452 érkezik Dunaújvárosból Mezőfalva, autóbusz-fordulóba.

Novemberben viszont már simán lehetett Volánbusz-logóval ellátott 256-osokat is lőni, ilyenre elég rég volt már példa. Sőt, a hiányzó ex. nyíregyházi 412-es, a JBR-012 is így lett meg, csak sajnos telepen, így helyette egy Econell lett a hónap képe. Novembertől kezdve 352 db Credo áll forgalomba a Volánbusznál, az egyik első pakk ráadásul a Pilisbe érkezett, ezzel fenntartva a fotózási kedvemet az év végén is. Az időjárási viszonyoknak köszönhetően ritka és megbecsülendő az olyan, hogy napos-ajtósban, tisztán fotózhatok egy új buszt, de azért akad rá több példa is.

RTR-725 a Flórián téren, az egyik első munkanapján

Decemberben továbbra is az RTR rendszámú új Credók jelentették a fő témát számomra, ezek most valahogy jobban megmozgatnak, mint az elmúlt évek beszerzései. Talán azért, mert ez az első buszbeszerzése az összevont Volánbusznak, vagy csak azért, mert pár sárga Econellt leszámítva csak a rendszáma különbözik az egyforma buszoknak, közlekedjenek az ország bármely pontján. Hiányzó Ikarust is sikerült fotóznom, sőt, az év utolsó két napjára még RWE rendszámú új Econellek is megjelentek a környékemen. A hónap képe viszont egy havas fotó december elejéről, mert eddig nem volt BKV a posztban, ez pedig még sem járja!

BPO-881 a Bogdáni úton, avagy 2019 végén is fotózhattam havas Ikarust Budapesten. Jó dolog az állandóság!

Összességében egészen termékeny évet zárok, három hónap kivételével minden hónapban sikerült addig hiányzó Ikarust fotóznom, a frissen forgalomba álló Credókból már hatvanról van fotóm. A Volán-korszak lezártával, és az Ikarusok folyamatos eltűnésével az elmúlt három-négy évben sokkal kevesebbet fotóztam, mint korábban, ez eddig aggasztott, de most már látom, hogy ez így van jól. A lelkesedésem teljesen soha nem fog eltűnni, hiszen ez a világ legjobb hobbija, és nekem bőven elég ez így, ahogy most csinálom.
Szóval évzáró poszt 2020-ban is lesz, és a Kárpátbusz Facebook-oldalt érdemes továbbra is követni! Boldog új évet mindenkinek!