Tartva a blog hagyományait, ebben az évben is egy évértékelő az utolsó bejegyzés. Sűrű egy év volt ez a 2020, de a buszfotós hobbimat nézve annyira azért mégsem. Kiemelt említést érdemel, hogy a Kárpátbusz-blogot átköltöztettem erre a felületre és úgy-ahogy felélesztettem: a havi egy posztot sikerült tartanom, bár kétségtelen, hogy november eleje és december vége között nem sikerült tartalmat gyártanom ide, de május óta ez a nyolcadik poszt és minden hónapra jutott egy bejegyzés. Több egyszerűen nem fér bele, a munkám és a focis blogom viszik el az írásra szánt energiáimat és kreativitásomat, az egyik anyagi okokból, a másik szórakozásból fontosabb ennél a blognál.
Buszos anyagaim így is születtek, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ha kis mértékben is, de a munkám és a hobbim metszik egymást, tudok írni buszokról munka időben, sőt, még saját fotókkal is tudok cikkeket illusztrálni. Ez nagyrészt elég is nekem, akik követik a Facebook-oldalt, több tartalommal találkozhattak.
Az előző évekhez képest talán kicsit többet fotóztam idén, persze a 2010-es évek első feléhez képest nagyon kevés kép ez így is. Nagyobb fotótúrán nem voltam, a képeim zöme Budapesten és környékén, illetve Veszprémben és környékén született, harmadik helyen pedig egyértelműen Győr áll, de azért ebben az évben is eljutottam ide-oda, még a járvány ellenére is. Az volt a jellemző, hogy ha volt időm valahová menet, akkor azért fotózgattam is, amúgy pedig ott született több kép, ahol éppen éltem, így került túlsúlyba Budapest és a Balaton keleti partja.
Az előző évekhez képest hoztam egy kis újítást: minden hónapra jut egy Ikarus, és egy nem Ikarus. Így alig maradt hiányérzetem és színesebb is a felhozatal, egyedül augusztusból és októberből maradt ki számomra fontos rendszám, de ezt majd az adott hónapnál kifejtem, jöjjön a lényeg!
Január úgy folytatódott, ahogy 2019 véget ért. Szokásos téli idő hó nélkül és kevés fénnyel, nem ilyenkor van az embernek a legtöbb kedve fotózni. A fő témáim az újonnan forgalomba álló Credo-k, és az akkor még távozónak hitt Setrák fotózása volt, ennek megfelelően egyáltalán nem ilyen képek kerültek be az összefoglalóba. Az Ikarushoz kevés magyarázat kell: 2020-ban véletlenül belebotlani vidéken a Katasztrófavédelem E98-asába még akkor is óriási dolog, ha már volt fotóm a buszról. A másik kép a kevés napfényes napok egyikén született, amikor ráadásul még időm is volt útközben fotózgatni.
FGD-080 Tökön, ahol valószínűleg a zúzmara volt túl sok.
ITY-754 Nádasdladányban a kastélypark mellett, Jenő felé menet.
Február volt az utolsó olyan hónap, amit még nem befolyásolt a járvány, ezt persze akkor még nem tudtam, így nem is voltam sokat vidéken. Akkor egyébként már a várva várt munkahelyváltás küszöbén voltam, és kihasználtam, hogy még át kell járnom Pestre, így főleg trolikat csengettem, összeszedtem a megmaradt hiányzó Ikarusokat.
Nem igazán kell ehhez mit hozzáfűznöm, az év top 10 képe között is ott van nekem, ráadásul eddig csak egy troligarázs nyílt napján készült képem volt róla.
Említettem, hogy az év elején főleg új Credo-kat lőttem. Ez a topfogás, itt talán a harmadik munkanapján fotóztam RWE-867-et Piliscséven.
Márciusban kezdtem az új munkahelyen, be is ütött a világjárvány... Azért a hisztérikus (és rendkívül idegesítő) hashtagmaradjonotthon helyett néha ki kellett mozdulnom, és amikor sütött a nap, fotóztam is. Például még mindig trolikat, na meg Győrbe menet kis kerülővel egy győri Rábát is Környén. Stílszerű!
Nem mondanám különleges fotóhelynek, de legalább lehet GVM-eket húzogatni a listáról.
Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a győri helyi járatról Tatabányára helyközizni áthelyezett Rába. Meglepő, mi?
Áprilisban nem nagyon hagytam el Balatonkenese szűk környezetét, ha igen, azt is kerékpárral tettem, hogy véletlenül se ütközzek a hashtagmaradjotthon-törvénybe. Szerencsére sokat sütött a nap, így jól feltérképeztem a környék járatait. Erről később még poszt is született amúgy!
Az egyik kedvenc fotóhelyemmé vált Papkeszi nyugati vége, itt délután és este remek fények között haladnak a buszok Fűzfőgyártelep felé. Így decemberben hihetetlen leírni, hogy ez a fotó este negyed nyolc környékén készült Papkeszi határában...
Az előző képtől légvonalban talán öt kilométerre vagyunk, de a leggyorsabban kerékpárral, vagy crossmotorral (esetleg Lada Nivával) lehet ide eljutni földutakon. Busszal jó húsz kilométer és legalább egy átszállás. Küngös északi végén járunk egyébként, FLR-759 indul járatával Veszprémbe, de előtte jó pár falut feltár.
Május már lazuló szabályokat hozott, mégis mindkét kedvenc fotóm Veszprém megyében született, igaz, egymástól jóval nagyobb távolságra. Ekkor egy maszek 200-ast is fotóztam, de ő csak a következő hónapnál kerül be a posztba.
GAC-804 halad Balatonhenye felé Kővágóörs határában. Ez volt az utolsó hiányzó Ikarusom az egész megyében, de már évek óta, szóval az egész év egyik legnagyobb fogása nekem.
RLT-929 érkezik Veszprém (és Győr) felől Balatonakarattyára, ahol nem áll meg, hiszen hasít is tovább Siófokon át Kaposvár felé.
Júniusban két maszek Ikarus 200-ast is lőttem, az egyik májusban lett meg, ő az LPA-536, a mögötte álló 250-es régi ismerősöm volt. Az Auchan nem sokkal később megunta, hogy roncstelepként használják a parkolóját, így a buszok is eltűntek onnan. Ahogy az alvállalkozók is eltűntek Bicske környékéről, így lőttem ott ex. vasi volános MAN-t.
LPA-536 és FKC-226 Budaörsön.
HNG-487, Óbarok
Július az egyik legtermékenyebb hónap volt az évben, ez talán nem meglepő, ahogy az sem, hogy ekkor is sok időt töltöttem a Balatonnál. Néha fel kellett mennem Budapestre, egy ilyen alkalommal készült mindkét alábbi kép, húsz perc eltéréssel.
GMY-396 hagyja el Fülét. Érdekesség, hogy a megyét elhagyó járatot pótolt ez a 280-as, Balatonfőkajárról tart ugyanis Székesfehérvárra a járat, amin alapból Mercedes Conecto jár reggel.
FKU-319 Csajág és Küngös között a Várpalota-Balatonfőkajár járaton. Ez a járat amúgy betér Bakonymajorra is (tanszünetben két ilyen járat van összesen, iskolaidőben kicsit több, és csak munkanapokon fordulnak be oda a buszok), de ehhez nem keltem elég korán, éppen lemaradtam a betérésről. Na nem baj, majd jövőre!
Augusztus volt a csúcs, ebből a hónapból öt-hat kép is beférne. Hiába jártam Borsodban és Csehországban is ekkor, végül az addig megszokott régiókból választottam képeket, talán érthető, miért.
Nem volt ugyan hiányzó, meg akár még jövőre is lőhetem, de... Az utolsó közforgalmú Ikarus 250-es az egész országban, KAZ-698 Tatán, 2020 nyarán, ez nekem azért a topfotók közé kívánkozik.
Akkor néhány hete forgalomban lévő Volvo 7900-as, SEW-723 Ürömön.
Szeptemberben szépen, lassan újrakezdődött a koronás őrület. Közben forgalomba állt egy halom új Conecto Győrben, párat le is fotóztam. Illetve a GMP-616 mutatta meg nekem, miért nem járok a 266-asok kikopása óta különjáratos fotótúrákra. Egy nappal egy ilyen túra előtt lőttem Balatonkenesén a buszt, és sokkal jobban örültem ennek a képnek, mint egy beállított fotónak olyan helyen, ahol nem is járt menetrend szerint, cserébe egyszerre lőtték ott harmincan. Hiányzó 266-osoknál ez nem zavart, főleg, hogy mellé pattogós élmény is járt csodálatos tájakon, ez viszont gyenge utánzat.
Ezen a járaton egy C56 a fordakocsi, de több 415-öst is fotóztam rajta idén, miközben a Balatonkenesén kinnalvós fordán az idén cserélték le a 415-öst C56-osra. Szóval méltatlan lett volna az összefoglaló egy kenesei 415 nélkül, még akkor is, ha a GMP-616-tal csak egyszer találkoztam ott.
Csak egy vadonatúj Conecto Győrben.
Októbert egyértelműen vitte a II. Ferihegyi Ikarus-találkozó, de amúgy az AFF-700 és JLW-989 személyében két óriási hiányzóm is meglett, így ez is egy nagyon jól sikerült hónap lett nekem. Augusztus mellett a másik olyan hónap, ahonnan pakoltam volna még két-három képet ide, de tartsuk csak szépen a szabályokat!
Az ilyen fotókhoz nem kellenek szavak, nem kell hozzá óriási Ikarus-fannak lenni, hogy az ember szíve megdobbanjon!
Nehéz volt nem Ikarust ábrázoló képet is találnom, de a Hungexpo mellett nem fotóztam még az éppen aktuális Expo-buszt, így ennek tudtam örülni a munka mellé október végén. Hiszen nyilván nem ezért a fotóért jöttem ide.
Novemberre is jutott egy győri hiányzó 280-as, amit most már nem hagyok ki, pedig az év legváratlanabb - és emiatt az egyik legszebb - fogása is ebben a hónapban történt egy maszek, hiányzó 386-os személyében Bakonynánán, pedig csak meccsre mentem oda... Nem okozott gondot viszont, hogy ne csak Ikarus legyen itt, hiszen ebben a hónapban hosszabbították meg a 79-es trolit az Árpád hídig, ami egy kiváló téma.
HFF-617 Abdán, az utolsó ex Kisalföld Volánhoz tartozó helyközi Ikarus, amiről nem volt fotóm.
Végül az újabb kijárási korlátozások miatt nem volt miért utaznom a járattal, de imádom, hogy troli jár Óbudához ilyen közel. A 8017-es itt a Dunavirág utcában halad éppen.
December a szokásoknak megfelelően a legingerszegényebb hónap volt, viszont karácsonyra idén is beköszöntött a tavasz, a napsütést kihasználva pedig csak sikerült elérnem, hogy egy E91-es is jusson a posztba. Nyáron kilőttem mind a négy forgalomba állt példányt, de mindig volt valami érdekesebb, amit ide betehettem, decemberben viszont nagy áldás a napos-ajtós Ikarus E91, így még azzal együtt is azt választottam, hogy karácsony utolsó napján erre a hónapra is jutott egy hiányzó Ikarus. A másik kép jobban jellemzi ezt a hónapot, viszont nekem ez a Credo hiányzó volt, így a minimális fények ellenére kiszedtem az átépítés alatt álló balatonkenesei vasútállomás mellett.
RYH-810 a Vörösvári úton. Mióta újra midis vonal lett a 237-es, és óbudai létére Kelenföldről adnak ide buszokat, egész gyakori jelenség az E91-es a szűk környezetemben, amit nem bánok.
Mennyire tökéletes zárókép! Retkes idő, retkes EC12 egy viszonylag hosszú járaton (Paks-Veszprém-Paks), ennél jobb nem is kell, elég ránézni erre a fotóra: ilyen volt 2020 decembere buszfotós szemmel!
Hosszúnak tűnhet ez a poszt, de amúgy nem fotóztam olyan sokat idén. Május, július, augusztus és október kivételével elég jól összefoglalja a bekerült két kép a munkásságom. Január és április kivételével végül minden hónapra jutott új Ikarus-rendszám, ha ezt jövőre is tudom tartani, akkor elégedett leszek magammal. Sokkal többet jövőre sem várok, azt viszont kitűzöm célként, hogy kevesebb sem legyen, szóval kell lőnöm rendesen hiányzó Ikarusokat és újonnan forgalomba álló buszokat ahhoz, hogy egy ideihez hasonló nem túl extra, de azért tisztességes évzáró posztot összehozzak. A havi egy posztot szeretném tartani, így pár írással is találkozhattok majd, addig is boldog Új Évet!
