Nem tudni még, meddig húzódik az agónia, de az biztos, hogy a 280-as trolik végnapjait éljük már. Az utolsó tíz budapesti példány bemutatása következik!

Az előzőnél optimistább hangvételű poszttal, némileg új formátumban zárom le az idei évet.

Végül nem írtam még hosszabb címet azzal a kiegészítéssel, hogy ebben a formában, mert akkor rögtön többesszámba is kerülhetne a buszjárat szó, és a 115-ös mellett a 109-est is búcsúztatnám. De nem, ez a poszt csak a 115-ös járat nekrológja!

Ismét eljött az évösszegzés ideje, és bár voltak olyan hónapok, amikor tényleg alig fotóztam, az idén még összejött a 2020-ban bevezetett szisztémám: egy Ikarus és egy egyéb busz került az évzáróba minden hónapban. Attól tartok, ez lesz az utolsó ilyen év.

Tartva a blog hagyományait, ebben az évben is egy évértékelő az utolsó bejegyzés. Sűrű egy év volt ez a 2020, de a buszfotós hobbimat nézve annyira azért mégsem. Kiemelt említést érdemel, hogy a Kárpátbusz-blogot átköltöztettem erre a felületre és úgy-ahogy felélesztettem: a havi egy posztot…

Világéletemben budai voltam, jobban is szeretem a Dunának ezt a partját, ezért számomra a trolibusz egy unikális közlekedési eszköz. Persze - ahogyan erről volt is egy posztom - fotózgatom őket (sőt, hogy az előbb idézett posztomra utaljak, azóta amúgy meg is lett az összes maradék Ikarus), meg…

Mit csináljon az ember, ha a lakhelyén és környékén már rég lefotózott minden Ikarus autóbuszt, a Mercedes Conecto és a Credo pedig csak mérsékelten hozza lázba? Fotózzon hiányzó trolikat, mi mást!