Az idei nyári szünet kezdetével elbúcsúztak Budapesttől az Ikarus 415-ösök. Országos szinten se nagyon maradt már belőlük, talán 10-15 lehet még állományban, de napi szinten ennél is kevesebb van forgalomban. Számomra kedves típusról van szó, úgyhogy írtam egy kis nekrológot.

A Tapolcai Ikarus találkozó nem éppen a kétkerekű járművekről szól, de én most összekötöttem a jót a hasznossal: egy kis vonatozás után biciklivel mentem el Tapolcára. Mondjuk nem az út közben fotózott buszokról szólt a nap, de ettől még jó ötlet volt, megérte.

Ez a poszt most egyetlen buszról szól, nem is olyan hosszú, de a Veszprém–Siófok járaton 2022-ben feltűnő Ikarus 256 megér ennyit.

Három éve írtam arról a V-Busz megjelenésekor, hogy a veszprémi tömegközlekedés elindult a 21. század felé. Hát, elég hosszú és rögös út lett belőle, de végül sikerült megérkezni. 

Mindjárt vége az évnek, természetesen csináltam is összefoglalót a hagyományoknak megfelelően. Ha nehezen is, de összejött a tavalyi formátum, azaz minden hónapból hozok egy-egy Ikarust és egyéb buszt.

2019. október 1-je óta szinte minden közforgalmú helyközi és távolsági járatot a Volánbusz végez Magyarországon, miután a Volánbuszon kívüli 23 Volán-társaságból létrehozott Közlekedési Központokat beolvasztották a Volánbuszba. A sztorit ismeri mindenki, a központosításnak bőven vannak hátrányai, valamennyi előnye is akad, most én a posztban alapvetően a saját statisztikáimról fogok írni.

Nagy közhely, de látva a megvalósuló buszbeszerzéseket, valószínűleg tényleg az Ikarusok szereplésének végjátékát láthatjuk idén.  Persze biztosan marad még közforgalmú Ikarus 2022-re - például Budapesten 200-asok is -, ám vélhetően olyanra már nem lesz példa, amit most a posztban bemutatok.

2020 őszétől 2021. május 30-ig folytatódott a Balaton-parti vonatpótlás, amire a 29-es vonal villamosítása miatt volt szükség. Persze a 2021-es nyári szezonra el is készült, meg nem is a felújítás: az első hetekben még nem is járnak villanymozdonyok a vonalon, majd a nyári menetrendtől kezdve fognak - Balatonfüredig. Tapolcáig továbbra is csak dízelekkel lehet eljutni (meg a retró hétvégéken gőzössel), szóval lesz még itt munka. Tavaly a helyi munkásszállító buszokkal együtt írtam posztot a témáról, most egy külön írást szentelek neki.

Máris azzal kezdeném, hogy ebben a formában a cím nem igaz, ugyanis nem fogom ötezer Ikarusnak a történetét bemutatni. Ehelyett arról lesz szó, hogy jutottam el oda, hogy most már ötezernél is több Ikarusról van fotóm, és miért is nagy dolog ez.

Nagyon elcsépelt dolognak számít arról írni, hogy hamarosan jön 204 csuklós MAN és ki tudja, mennyi Credo a Volánbuszhoz, aminek következtében hatalmas Ikarus-hullás várható. Elcsépelt, de igaz, így csak az a kérdés, hogy mennyi az annyi: nyilván nem hetek kérdése a selejtezési hullám, de abban biztosak lehetünk, hogy a magyar közforgalmú Ikarus 200-as, 300-as és 400-as széria buszainak napjai meg vannak számlálva, és az év végére ezekből a típusokból elvétve fog maradni - már persze Budapesten kívül, ahol a 280-asokkal biztosan számolhatunk még, de a 415-ösöktől is úgy sikerült "elbúcsúzni", hogy azóta is szinte minden nap van kint belőlük egy-kettő.

Nyilván összességében az Ikarusoktól nem fogunk elbúcsúzni még egy darabig, Classicok és kései EAG-k várhatóan még évekig lesznek forgalomban a Volánbusznál, de az utolsó szériás 200-asok sem hiszem, hogy mind búcsúznak idén. Lényeg a lényeg, ha Ikarust akar lőni az egyszeri buszfotós, akkor nem árt azt megtenni minél előbb.

Így voltam ezzel én is, ezért egy szabadságomat beáldoztam egy jó kis régimódi csengetésre.