Máris azzal kezdeném, hogy ebben a formában a cím nem igaz, ugyanis nem fogom ötezer Ikarusnak a történetét bemutatni. Ehelyett arról lesz szó, hogy jutottam el oda, hogy most már ötezernél is több Ikarusról van fotóm, és miért is nagy dolog ez.

Elvileg nem nehéz meghatározni, hogy mikor kezdődik valami, de valójában az én esetemben a buszfotózással ez egyáltalán nem könnyű. Az első buszos fotóimat már 11 éves koromban elkövettem édesanyám filmes gépével, de ugye ez még nem nevezhető rendszeres fotózásnak. Az első saját gépem 2005 karácsonyán, 13 évesen kaptam meg, mai szemmel nézve nevetséges felbontással - a 3.1 megapixelnél szerintem a legtöbb telefon szelfikamerája is többet tud. 2006-tól 2-3 évig klasszikus sulinetesként Budapesten fotóztam, illetve ott, ahová családilag elmentünk kirándulni vagy nyaralni. 2008-ban mentem először egyedül vidékre kizárólag buszfotózási céllal, de 2010-ig csak Gödöllő, Szentendre, Esztergom, Tatabánya és Hatvan került terítékre így, emellett Siófokot és Gyöngyöst tudom még kiemelni a rendszeres családi utak miatt, az első vidéki buszos képeim is ezeken a helyeken készültek, több, mint 15 évvel ezelőtt.

Nem egy különleges kép, de annak idején erről a buszról készítettem életem első Ikarusos fotóját. Persze akkor még tojáslogója volt és nem voltak zöld kapaszkodói.

2010-ben vettem részt az első fotótúrámon, az első igazi klasszikus csengetésen. Innen évekig nem volt megállás, 2015-2016-ig az ország jelentős részét bejártam autóval, busszal és vonattal is, télen-nyáron, hétköznap és hétvégén. Persze vannak olyanok ebben a hobbiban, akik több időt, pénz és energiát fordítottak a buszfotózásra nálam még ezekben az években is, de ekkoriban szerintem én is ott voltam a legaktívabb fotósok között. 2016-tól kezdve fokozatosan csökkent az intenzitása a dolognak, de igazából a koronavírus-járványig minden évben voltam igazi fotós túrán, és a járvány alatt sem fotóztam kevesebbet, csak összekötöttem az egyéb ügyintézéssel a dolgot, vagy ott fotóztam, ahol éppen otthon voltam. Innentől is ez lesz az általános, egyszer-egyszer lehet, hogy megyek még klasszikus csengetésekre, de nem vonz már ez a része a hobbinak annyira, meg nem is igazán fér bele.

2020-ban jutottam el addig, hogy komolyabban összegeztem az addigi munkásságom - 10, 12, 14 vagy éppen 17 év termését. Maradjunk a tizenkettőnél egyébként, szerintem onnan érdemes számolni az érdemi munkásságomat, hogy elkezdtem csak fotózási céllal vidékre járni. Amúgy is kevés buszról van csak 2008 előtti képem, persze akadnak ilyenek.

Az összegzés alatt tudatosult bennem, hogy pár tucat rendszám hiányzik csak az 5000 Ikarushoz. Sőt, miután minden képemet átnéztem többször, több lista ellenőrzése közben, kiderült, hogy az két-három tucat valójában alig több egy tucatnál, ugyanis sok olyan telephelyi fotóm volt, amit nem dokumentáltam, mondván úgysem tehetem fel a netre... Igaz, nem egy olyan eset is előfordult, amikor a mostani ellenőrzés során derült ki, hogy egy busz két rendszámmal is szerepel a listáimban (vagy akár többel, kedvencem a műfajban az ex. BPS-001, amiről négy különböző rendszámmal van fotóm, míg a másik véglet az FKB-861-es plakett, amit három buszon fotóztam). A teljes és alapos összegzés után reális céllá vált az idei év első felére az ötezres léc megugrása.

Itt jegyezném meg, hogy egészen 2009-ig nem fordítottam kellő figyelmet a képeim biztonsági mentéseire, így különösen a 2006-os és 2007-es, de egy-két hónapot érintve még a 2008-as és 2009-es évből is tűntek el fotóim. Pár rendszámot konkrétan fel tudok idézni, hogy volt róla fotóm, de sajnos buktam a rendszerösszeomlásaim miatt, de annyiban jobb ez így, hogy mire nagy mennyiségben és jobb minőségben kezdtem fotózni, addigra már bevédtem magam az ilyen esetekre, nem is vesztek el fotóim az utóbbi 10-12 évben.

Szóval ötezer Ikarus.

Az első Ikarus, amit fotóztam, az a BPO-008 a 47-es villamospótlón Budafokon, még valamikor 2002-ben. Ez a kép ugyan megvan előhívva, de a busz egy része kilóg a képről, szóval hagyjuk is. Ha úgy nézem, hogy mik az első olyan fotóim, amik ma is az egyetlenek/legjobbak egy adott buszról, akkor 2006 elejéig kell visszamenni. Utoljára Tamásiban fotóztam hiányzó Ikarust (ez azért remélhetőleg a poszt publikálása után még fog változni), a JOM-408 és a 411 személyében, míg az ötezredik Ikarusról Szegeden lett fotóm: ez az IDY-770, ami egyébként a legutolsó legyártott Ikarus 280-as.

Jelenleg ez az utolsó Ikarusos fotóm, egyben az utolsónak lőtt két hiányzóm is ez a két busz. JOM-408 és JOM-411 Tamásiban március közepén.

A poszt írásakor 5006 Ikarusról van fotóm, ebből 1325 darabot fotóztam a BKV-tól (amiből 90 darab troli), 336-ot a régi Volánbusztól, míg 93 Ikarus valamilyen állami szerv kötelékébe tartozott, amikor fotóztam. A régi Volánoktól 2296 Ikarust fotóztam (beleértve a KK-s és az összevont Volánbuszos korszakot is), míg a maradék, több mint 900 rendszám valamilyen magánvállalkozás busza. Az Ikarus 200-as széria előtt darabokat is beleszámoltam az összesítésbe, de ez marginális, 23 nosztalgia buszt jelent, míg van 12 olyan Ikarusról is fotóm, aminek nem ismerem a rendszámát - mellettük több tucat olyan is akad, amit szintén rendszám nélkül fotóztam, de ismert eredetű buszokról van szó. A mai Magyarországon kívül két felvidéki, 34 erdélyi és néhány német Ikarust fotóztam.

Nem én lennék, ha nem egy ilyen fotóm lenne a jubileumi, ötezredikként kilőtt Ikarusról. Nem mertem elengedni ellenfényben sem, amikor állt ki a telepről, és jól is tettem, mert később csak a másik 280-asról lett jobb képem.

Itt akkor át is térek arra, mi az, amit sajnálok: például nem mentem el Ikarust fotózni Pozsonyba, pedig bőven lett volna rá módom. Nem mentem el egyetlen klasszikus fotótúrára sem Erdélybe, csak egy félig-meddig buszfotós túrán, és egy családi kiránduláson fotóztam ott. A mai országunkban nem fotóztam eleget Baranyában és Szabolcsban, csak ennek a két megyének a rendes végig fotózásával egy-két évvel előbb meglehetett volna az ötezer Ikarus. De szépen elhanyagoltam Békést és Hajdú-Bihart is, valamint Csongrádban, Tolnában és Zalában is meglehetősen mérsékelten - de az előbbi négy megyéhez képest azért nagyobb mértékben - fotóztam. Hát igen, a déli és a keleti részek kevesebb figyelmet kaptak.

Biztos vagyok benne, hogy sok olyan fotós van, akinek ennél sokkal több Ikarusról van képe, de igazából nagyságrendekkel több rendszámom nem lehetne reálisan nézve, mert ennél sokkal több pénzt és energiát azért nem nagyon szántam volna erre a hobbira, sokkal korábban meg nem tudtam volna kezdeni. A lényeg egyébként is az, hogy élvezzem ezt a hobbit, ez pedig így volt végig, még akkor is, ha több száz kilométer utazás után derült ki, hogy nincs ott egy busz, ahol lennie kéne.

Igazából már nem sok motivációm van a buszfotózásra, nem tud lázba hozni, hogy az n+1-edik Credóról is legyen fotóm, nem érdekel, hány hiányzóm van a BKV-tól és alvállalkozóitól az utóbbi években vett buszok közül (az E91-eseket persze kiszedtem egyből), és az sem mozgat meg, hogy melyik műszakváltásra honnan kukáztak Bovát vagy Neoplant, esetleg milyen új MAN vagy Setra szállítja a szerencsésebb dolgozókat. Ettől függetlenül fotózgatok eleget, vannak témák, amik ideig-óráig érdekesek, csak ezekért nem fogom a fél országot bejárni. Ha viszont házhoz jönnek, akkor csak előveszem a gépet, meg persze biciklizés/autózás közben is mindig ott van nálam a gép, hiszen soha nem lehet tudni!

Az előző bekezdés ugyan szép zárszó lett volna, de hoztam pár érdekességet is. Nehéz kedvenceket kiválasztani ennyi fotóból, de akad azért pár olyan fotó, ami különösen értékes számomra. Emellett fel tudok idézni pár olyan esetet is, amik a legnagyobb bebukott rendszámaim.

Kezdem az öt legnagyobb bukással. Ez időrendi sorrend, nehéz lenne választani, hogy melyik a legbosszantóbb, de talán a 4-est jelölném meg.

1. Gyöngyös, még kis sulinetesként, az említett 3.1 megapixellel. Sok olyan fotóm készült ott, amit nem mutogatnék, és a felbontása miatt az alábbi sem nagy szó, de a beállításokkal legalább nincs probléma.

Ahhoz képest, hogy az első pár tucat fotóim egyike, nem rossz ez, csak... MIÉRT nem fotóztam le a GJP-864 mögötti buszt??

Jó-jó, szép ez az alap 415-ös, de mi van mögötte? Hát, nem tudom, mert valamiért úgy éreztem 13 évesen, hogy ez a kép megfelelő lesz nekem a két buszról összesen. Máig fáj, így utólag.

2. Hungária körút, Stadionok. Sietünk valami csengetésre a Népligethez, de azért a Népstadionhoz benézünk. Az 1-es villamos megállójába visszaérve valami kékség tűnik fel a távolban. "áá, az csak valami kék Volvo (aka tiszás vagy jászkunos univerzális távolsági Volvo), menjünk!" - állapítjuk meg. A villamosról vettük észre, hogy az kékség a BFA-042 volt, ami azóta sem lett meg. Gondolom már nem is lesz...

3. "Ááá, nincs kedvem így mankókerékkel felmenni Pálházáig, menjünk inkább haza" - hangzott el a számból Borsodban egy kétnapos túra végén, látva a menetrendek.hu adatbázisában, hogy a JOB-707 ki volt adva aznap. Edelény környékéről valóban laza 150 kilométer plusz lett volna a forduló, de a JOB-707 végül soha nem lett meg. Csak megérte volna az a kitérő a pótkerékkel is.

4. KFH-526: ez volt a Jászkun Volán utolsó 417-ese. Már megvolt a fotótúra útvonala, aminek során ezt is érintettük volna Jászalsószentgyörgyön 2015-ben, az ünnepek alatt. Ha jól emlékszem, talán egy héttel a túra előtt selejtezték le, vagy lehet annyi sem telt el, mindenesetre már 280-as volt helyette a túra idején.

5. GSR-216: az előzőhöz hasonló, csak ezt konkrétan a tatabányai látogatásom előtti napon adták ki utoljára. Pedig a forda is megvolt hozzá, váltásban járt a 283-assal a 6/16-os helyin. Ez is az ünnepek alatt történt, a T-Busz színre lépése előtti utolsó pillanatokban. A két ünnep között is kiadták még ezt az ex. fehérvári 263-ast, de 30-án már nem, amikor mentem. A telepen ugyan láthattam a busz hátulját, ha ügyesen egyensúlyoztam a Tesco melletti kerítésnél, de fotózni nem volt esélyem. Többet már nem volt utasforgalomban a busz, egy nappal csúsztam le róla. Bár akkor már KNYKK volt, nem Vértes Volán, ez egyébként 2011 után az egyetlen "vérteses" Ikarus, amiről nem lett fotóm, igaz, talán egy évet sem töltött Tatabányán.

+1. Itt nem tudok rendszámot, csak sejtem, hogy a HR 41YTA az alany. Családi kirándulás Székelyföldön, 2009. Éppen Csíksomlyón nézzük a templomot, alig hagytam el a parkolót, hogy a búcsú helyszínét is megnézzem tömeg nélkül, amikor ismerős hangot hallok az oda vezető út felől. Hiába siettem volna vissza fotózni, csak láthattam, ahogy elcsattog az úton egy okkersárga 266-os. Később egyetlen erdélyi 266-osról sem lett fotóm.

+2. Még egy fájó erdélyi sztori. 2016-ban Székelyföld felől hazafelé jövet már Biharban sikerült szemből belebotlani a piros-fehér, diószegi 255-ösbe. Közben sajnos sietni kellett, viszont full ellenfényben jött szemből a busz, ezért miután visszafordultam és utolértem, egy megállónál megelőztem, és egy kanyar után egész jó helyet találtam rá. Igen ám, de a busz a kanyar előtt lefordult egy alsóbbrendű útra, ugyanis nem a legrövidebb úton ment Margittára. Üldözni időm sem volt, meg fene tudja, egyáltalán merre ment, csak a végállomását tudtam. Évekkel később egy debreceni utam során átugrottam Bihardiószegre, ott csak nyugati hulladékbuszokat találtam, visszafelé Érmihályfalván meglett ez a 255-ös is: egy gumisnál két roncs között harmadikként, szorosan ráállva, hátfallal az út felé, megbontva. Inkább elengedtem, azóta gondolom kiskanál.

A kedvenc rendszámok esetében nehéz volt a dolgom. Szinte minden fotótúrának van legnagyobb fogása, sztárja, de ha ezeket mind betenném, akkor brutálisan hosszú poszt lenne. Ezért inkább két részre osztottam ezt a részt, előbb jöjjön pár olyan rendszám, ami valószínűleg alig van meg valakinek rajtam kívül, illetve 1-2 olyan, ami ugyan közismert, de az utolsó pillanatban lett meg nekem. Ezután pedig néhány volános kedvencemet is megmutatom.

DUE-026 Szomoron, biciklizés közben botlottam bele. Átrendszámozva boldog-boldogtalan kilőtte már, de ezzel a plakettel nem láttam még róla másik fotót.

Nem egy jó fotó, mondhatni, kaputelefonnal készült, de 2006 tavaszán ezt tudtam. Viszont erről a buszról semmit nem találok a neten ezen kívül (amúgy szerencse, hogy fennmaradt ez a fotóm, mert ha jól emlékszem, akkor készült, amikor az 5-ös villamos akkor még bőven létező nyomait - például holdfényjelző a Vihar utcánál - fotóztam végig, azok a képeim viszont elvesztek).

A Békésből származó CJD-435 Szandaváralján 2010-ben, a legelső fotótúrámon. A túra és ez a kép is nagy kedvencem.

Ahogy írtam is fentebb, Erdélyben túl keveset fotóztam és ezt bánom is. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a viszonylag sokat fotózott csíkszeredai és aradi gépek mellett ne lőttem volna érdekességeket! Megérte a Szilágyság felé menni haza, ez a 280-as onnan a kedvencem, de akadt még pár rendszám ott.

Ez annyiban kakukktojás, hogy nem egy ritkán fotózott busz, a Honvédség zenekarát szállítja. Persze nem könnyű tervezetten kilőni, ezért egészen 2020-ig nem is volt meg, már rég lemondtam róla (hiszen közben szinte minden egyéb Ikarust kidobott a katonaság), amikor is házhoz jött Óbudára. Véletlenül botlottam bele, óriási fogás volt ez számomra!

Ez a 386-os még többet lőtt busz talán az előzőnél is, viszont még nagyobb mákom volt vele. Októberben egy barátom meccse miatt jártam Bakonynánán, ahol ez a busz aludt a pálya közelében. Álmomban nem gondoltam volna, hogy van még a környéken szerződéses járatokon dolgozó Ikarus, két hónnap később le is váltották, azóta selejt. Igazi last minute fotó!

A volános kedvenceknél az átláthatóság miatt szempont volt, hogy ne mind a 24 Volán szerepeljen itt, hanem pár olyan kép, aminek vagy a busz miatt, vagy a fotó elkészülte miatt van érdekes története. Igazából még csak azt sem tükrözi annyira ez a pár kép, hogy az ország melyik részében jártam sokat.

Nagy kedvencem ez a kép a Bakony Volántól, még bőven azelőttről, hogy jártam volna rendszeresen csengetni vidékre.

Akkor nem fogtam fel, mennyire nagy fogás ez, de szerencsére kellően jól sikerült ez a 2007-es kép. A busz 2010-ben lett selejt, de ez a Balatonvilágos-Siófok járat (6001) se közlekedik már jó ideje, igaz, később még egy Rábát is lőttem rajta.

Még egy kaposos kocsit beteszek: Szabadisóstón nagy kedvencem ez a fotóhely a stranddal a háttérben, 2006-tól kezdve szinte minden nyáron lőttem itt valamit, zömmel persze helyis E94-est vagy 415-öst, újabban meg Credót.

JLA-968 2009-ből, ez volt az első 266-os, amiről normális fotóm lett. A következő évben kidobta a Hatvani Volán a buszt.

KOX-639 szintén 2009-ből. Nem ezen a napon, de azon a nyáron volt szerencsém ezzel a busszal ezen a járaton utazni Áporkáig, szép emlék.

Az egyik kedvenc fotóm, imádtam ezeket a szakadt, bordó-zöld 280-asokat a Mátrától, kisrépaként sokat fotózgattam őket az aktuális februári családi kiránduláson, de kevés ilyen jó képem van róluk. Néha utazni is sikerült velük, jó cuccok voltak ezek.

A fenti 211-eshez (mármint a CJD-435-höz) hasonlóan ez is az első "kinnalvós túrámon" készült. Hiányzik a 2010 körüli Nógrád.

Ez egy osztálykiránduláson lett meg, azért is kedves a szívemnek, mert nagyon nagy mák, hogy van fotóm erről a buszról, selejt lett, mire csengetni jártam a környékre. Amúgy utaztunk is aznap ezzel a busszal.

Lehet, hogy ez nem a legjobb kép az AZB-763-ról, de nekem nagy kedvencem, mindig akkor jött a busz kifelé a Bécsi úton, amikor mentem gimibe. Jellemző módon semmibe vették a vonalon dolgozó sofőrök, hogy ez a járat 801-es számmal elvileg elővárosi, és BKSZ-bérletes utasokat is vinnie kell. Egyszer sikerült azért a Széna térről ezzel hazamennem, de nagyon nem szerettek az utasok és a sofőr sem, pedig akkor még nem volt fonódó, szóval nem egy átszállást spóroltam meg.

 Végül két kép jöjjön az összevonások utáni korszakból is:

Ez ugyan mindennapos dolog volt akkoriban, nekem akkor is nagy fogás, alig lőttem valamit a Szabolcs Volántól. Jó, itt már ÉMKK volt.

A logó ellenére ez meg már giga Volánbusz, nem ÉNYKK. Évekig elkerültem ezt a kocsit, az utolsó hiányzó volt Veszprém megyéből, végül Kővágóörs külterületén lett meg, fordásként.

A Volánbusz esetében vissza kellett magamat fognom, hogy ne szórjam tele a posztot, de így is négy képet szedtem össze, többnyire a munkásságom elejéről.

ELK-714 hajt fel a Flórián téri felüljáróra 2007 februárjában. Ezt a képet a hangulata miatt szeretem, a buszt amúgy még abban az évben selejtezték. 

BSR-158 az Árpád híd budai hídfőjén 2008 szeptemberében, napokkal a Megyeri híd átadása előtt, amikor megszűntek a Szentendrei úton át az Árpád hídhoz közlekedő buszjáratok a 11-es úton.

Számomra kultikus busz volt a DZA-210, miután hosszú ideig volt tartalék a 10-es úton. Gyerekkorom meghatározó élményei közé tartozik a papagáj 250/256-osok látványa, de igazán sokat csak ezzel utaztam.

Zárszóként annyit, hogy annak idején próbálkoztam honlappal, ilyen ambícióim nincsnek már évek óta. Ettől még érdemes lenne egy helyre feltolni a gyűjteményt, erre majd valamikor sort fogok keríteni. Mikor? Ej, ráérünk arra még!