Az idei nyári szünet kezdetével elbúcsúztak Budapesttől az Ikarus 415-ösök. Országos szinten se nagyon maradt már belőlük, talán 10-15 lehet még állományban, de napi szinten ennél is kevesebb van forgalomban. Számomra kedves típusról van szó, úgyhogy írtam egy kis nekrológot.
Nehéz lenne megindokolni, miért az egyik kedvenc típusom az Ikarus 415, egyszerűen csak szeretem a kocka formáját, a DAF motor hangja gyerekként sokkal izgalmasabb volt, mint a Rábáké (ez szentségtörés, tudom, dehát mit csináljak, ha alapesetben 200-asokkal utaztam csak, az volt a megszokott, a 400-as meg a különleges), és az sem mellékes, hogy életemben először egyedül egy Ikarus 415-össel utaztam: rendszámot nem tudok, tízéves voltam, a Tétény-busszal engedtek haza a szüleim a Camponától a József Attila utcáig (ma Háros, vasútállomás). Még közrejátszik az is, hogy az akkori kevés vidéki buszozós élményeimben is főszerepet játszottak a 415-ösök: mindenhova autóval jártunk, de a Szabadisóstón eltöltött nyaralásokon előfordult, hogy utaztunk a helyijáratos 415-ösökkel, illetve a mátrafüredi februári hétvégék kirándulásai során is buszoztunk néha - ha nem távolsági jött Kékes/Galyatető felé, akkor 415.
Talán éppen ez volt az első busz, amivel először utaztam egyedül. Ha nem, akkor valamelyik másik BPI-51x
Szóval már gyerekkoromban meghatározó típus volt nekem az Ikarus 415, sőt, mondhatni, ez volt az érdekesség a 200-asok tengerében. A fent említett alkalmak mellett rendszeresen találkoztam a típussal a 29-esen és a piros 56-oson nagyszüleim meglátogatásakor, aztán 2008 után Óbudán elég jól elterjedt a modell, hétvégente szinte minden vonalat 415-össel adtak ki a 6/86 utódain kívül. Vidéken a Balaton és a Mátra után a 2010-es évek elején-közepén Tatabánya környékén utaztam 415-össel: egyrészt a Pápa-Esztergom járatra jutott gyakran valami ex. hajdús kocsi, másrészt előfordult, hogy a Vértes Kisbér és Tatabánya között helyis 415-össel pótolta a budapesti járatot (az 1-es úton a főváros felé/felől persze már távolsági kocsi ment, vagy Credo).
Az utóbbi években szépen kikopott az életemből a BKV-s 415-ös, hiszen a típus végjátéka Pesten zajlott. Vidéken a Balatonnál búcsúztattam a típust, de ellentétben a korai élményeimmel nem Siófokon, hanem pár kilométerrel arrébb, Balatonkenese környékén, ahol 2021-ig volt fordás 415-ös. Persze az utolsó közforgalmú járaton történő utazásom 415-össel azért Óbudán esett meg, a 111-esen a Bogdáni út és a Flórián tér között, stílszerűen a legszűkebben vett pátriámban.
Ez az utolsó fotóm napi forgalomba kiadott Ikarus 415-ösről (egyelőre egyáltalán a típusról is).
A fentiekből talán lejött, hogy sok emlék és élmény köt ehhez a modellhez: nyilván nem annyi, mint az Ikarus 260/280-hoz, de nekem egyértelműen a harmadik legérdekesebb és legfontosabb busz a 415-ös volt az életemben, és ez a típus lényegében kikopott az utakról - persze tudom, van még néhány napi forgalomban, mutatóban, de ez már a végjáték.
Amit még el tudnék mondani ezzel kapcsolatban, azt már leírtam pár napja, úgyhogy most egy kis statisztika, aztán jöjjenek a képek! A BKV-tól a BPO-709, 719, 734 és a 784 nem lett meg, összesen pedig 420 darab Ikarus 415-ösről van fotóm (plusz néhány 480-asról).
A következőkben elsősorban BKV-s képek jönnek, vidékről tényleg csak a számomra fontos buszok/helyszínek szerepelnek, hiszen egyelőre csak a fővárosból kopott ki a típus, nem az egész országból - bár sokat arra sem kell várni.
Számomra az egyik leginkább klasszikus jelenet az Ikarus 415-ösökkel: Normafa és hó. A hókotró extra!
Ez egy viszonylag extra a havas fotók között, ugyanis egy október 15-ei képen látható az új homlokfalat kapott, de elsőszériás 415-ös.
Ez a 156-os felső végállomása, a Dániel út. Idáig lehet leszánkázni a Normafáról.
A másik alapemlékem a 415-ösökről: Szabadisóstó szabadstrand és a jó kis 2-es helyi járat.
Klasszikus Mátra Volán, bár nem Markaz volt nekem a legfontosabb helyszín ezekkel a buszokkal, ellenben kevés fotóm van a Kékestetővel a háttérben.
Ugorjunk is vissza Budapestre! Hát ez minden, csak nem jó fotó, viszont ezen látszik a legjobban, hogy létezett egy kísérleti, klímás 415-ös is, a 13-78.
Hosszú ideig ez nagyon alap felállás volt: akkor még Moszkva tér, 22-es busz, táblás 415-ösök.
Az egykori 133-as busz szintén törzsvonala volt a 415-ösöknek, ha nem is feltétlen ennek a kocsinak.
A 11-es busz sem létezett 415-ösök nélkül a közelmúltig. Extra a volános 280-as a képen!
Nagy kedvencem ez a kép, pedig a 120-ason a kezdeti éveket leszámítva annyira nem volt gyakori a 415-ös. Mondjuk itt is csak éppen indul oda a busz, de még Óbudán járunk, a garázs előtt.
Itt sem tartott sokáig az őrület, de 2008 őszén a 34/106-ra is 415-ösök kerültek hétvégente.
Az Újmegyeri téren éjszaka hosszabb ideig volt állandó ez a látvány, de egy darabig nappal is ez volt a természetes.
Imádom ezeket a csótányokat ezzel a homlokfallal.
A Margitsziget után itt a Hajógyári, még ide is eljutott menetrend szerint a típus, ha nem is túl gyakran. Eleve bármit fotózni menő a K-hídon még ilyen fényekkel is.
Az egykori Gábor Dénes Főiskola végállomás szintén nem a 415-ösök terepe volt, főleg nem 118-as jelzéssel, de halottak napján néha ez is előfordult.
A 118-ason pár évet jártak a 415-ösök viszonylag rendszeresen, így ilyen fotógén helyen is sikerült egyet megörökítenem.
Még a Békás-buszon is megfordult a típus!
Ahogy az interkontinentális 5-ösön is, mielőtt az csuklós lett.
Maradjunk a pesti oldalon, ez a nem túl jó minőségű, lassan nagykorú fotóm Kőbányán készült, ahol a 2000-es években volt mindennapos látvány a típus.
Ahogyan az Örs Vezér terén is, innen kerültek vissza Budára ezek a példányok 2008 őszén.
Még egy pesti kép, avagy oktatóbusz régen...
... és oktatóbusz most, itt a Pomázi úti felüljárón.
Még nagykörúti villamost is pótoltak 415-össel!
A 4-es metró beindítása után a kelenföldi járatok egy részén elterjedtek a 415-ösök.
A régi tároló a Széll Kálmán téren, itt aztán orrba-szájba lehetett 415-ösöket fotózni, a fél állomány megvan innen is. Ez egy kevésbé izgalmas kép, mégis tetszik a csíkjaitól megfosztott arculatos példánnyal.
A Vihar utca nem az a hely, ahol sok buszt lehet fotózni, de egy időben az egyik helyi iskolába reggel a BKV hordta a gyerekeket. Általában 260-assal, de előfordult itt 415-ös is.
Pontosan nem emlékszem, meddig tartott ez az időszak, de egy darabig a 137-est is 415-ösökkel adták ki.
A poszt vége előtt egy kis vidék pár kép erejéig: egyike a tatabányai helyis kocsiknak, bár inkább az EVL-415-ös rendszámú példányt küldték el gyakran helyközizni, azzal utaztam is falujárón.
A debreceni szolgáltatóváltás után, azaz 2009 nyarától jó 7-8 évig teljesen alap látvány volt a Dunántúlon az ex. hajdús 415-ös. A várpalotaiak csak-csak normálisan használták őket, ellenben Pápáról Győrbe, Nagykanizsára és Esztergomba is eljutottak. Itt épp Tatabányán látható az egyik, miután leszálltam róla.
Ahogy utaztam ezzel is: itt kinnalvósban egy másik 415-öst pótol Balatonkenesén, de 2021 nyarán talán a GMP-617 szállított a legtovább utasokat, a végjátékban utazgattam is vele.
Na, számomra ez volt a klasszikus látkép a mátrás 415-ösökkel, a 752 például sokáig fordás volt ezen a járaton, párszor utaznom is sikerült vele.
A legtöbb fotóm a vidéki 415-ösök közül biztosan erről a példányról van, és ez 2021 nyaráig fordás is volt többek között azon a járaton is, amin ezen a képen látható Balatonkenesén.
Utolsó képnek ez tökéletes lesz, a maga nemében ugyanis ez is egy utolsó kör volt: jó nem teljesen, de az biztos, hogy a BPI-333 volt az utolsó budai 415-ös, és az is tuti, hogy vagy a kép készültének napján, vagy utána 1-2 nappal járt utoljára Budán, a 149-esen. Évekkel később, 2022 júniusára a típusbúcsúztatóra visszatért a menetrend szerinti közlekedésben Budára az Ikarus 415-ös, de egyébként csak az oktatókocisk maradtak itt az utolsó évekre.
