Jó igen, rögtön kicsit túlzás a cím, hiszen a 412-esekből még maradt pár, meg ott az az öt E91-es és az egyetlen alacsonypadlós 405-ös is. De akkor is, a magaspadlós Ikarusok kivonása, és főleg a 200-as széria búcsúja egy félévszádos korszak lezárása, emellett pedig nem lehet elmenni szó nélkül.

Természetesen megemlékeztem már mindegyik kivont típusról írásban, csak nem itt a blogon, ide a személyesebb részt hagytam. A 415-ösökről még nyáron írtam itt is, most az ősszel búcsúzó négy típust abban a sorrendben búcsúztatom, amennyire fontos szerepet töltöttek be az életemben, a kevésbé fontostól a legmeghatározóbbig haladva. Így elsőként jöjjön az Ikarus 405-ös!

Az Ikarus 405-ös teljesen még nem búcsúzott el Budapesttől, de a megmaradt alacsonypadlós példány eleve egy alaposan átalakított busz, és amúgy sem nagyon adják ki, így nyugodtan elbúcsúztathatjuk ezeket is.

Nem tudom megmondani pontosan hol találkoztam először ezzel a típussal, valószínűleg a Vár-buszon, mert sem az 50-esről, sem a 141-esről nem rémlik budafoki koromból. Az első emlékem a 118-as buszról van vele, még a rövid, Bogdáni út–Óbudai garázs között csak munkanapokon közlekedő verzióról. Emellett a 37-esen is találkoztam 405-ösökkel már kisrépa koromban, ezen a két viszonylaton utaztam velük először úgy, hogy emlékszem is - illetve nagy néha a Várba is mentünk az aktuális osztállyal, szép emlék a típussal kapcsolatban az amúgy is zsúfolt Vár-buszra felpréselődni. 

Óbudán eleinte inkább csak passzióból utaztam ezekkel a buszokkal, de 2008 után, mikor már Aranyhegyen laktunk és a 118-ast meghosszabbították a Szentlélek térre, előfordult, hogy azzal mentem iskolába nulladik órára úgy, hogy a szüleimmel mentem autóval Óbuda, vasútállomásig vagy a garázsig. Ebben az időszakban azt szerettem, hogy simán volt a reggeli csúcsban egyszerre 405-ös és 280-as is a vonalon, nyilván a garázs közelségének hála reggel pár körre olyan hulladékokat is kitoltak a kapun, amit messzebb nem mertek elküldeni. Kedvenc emlékeim között van egy olyan 405-ös, amin a padlón keresztbe volt egy óriási repedés, valamint több ülésről is hiányzott a szövet, némelyikről a párna is.

Ez a szórakoztató helyzet akkor szűnt meg, amikor az egyre égetőbb (azóta csak rosszabb) midi-helyzet miatt hivatalosan is szólósították - és ezzel együtt reggel ritkították - a 118-ast. A 237-esen egy darabig még maradt a típus, aztán oda is szólók kerültek, bár néha vissza-visszatértek a midik immár Kelenföldről. Emlékezetes volt még számomra, amikor az aranyhegyi 219-esre párszor 405-ös jutott a rokibuszokból átalakított kisbuszok helyett - ez az utóbbi években már nem fordult elő, hiszen beszerzett elég furgont a BKV.

2007 és 2017 között laktam Aranyhegyen, és bár a 219-es nem abban az utcában jár, máig hihetetlen számomra, hogy van ez a járat, és néha nem is furgont adtak rá.

Az utolsó években már alig találkoztam 405-össel, néha a 39-esen láttam egyet-egyet, sőt, ott egyszer-egyszer utaztam is a típussal a Déli és a Batyi között. Az utolsó utam mégsem egy ilyen volt (amúgy a 13-95-tel mentem utoljára a 39-esen idén nyáron), hanem a 405-ösök utolsó pesti napján (ezt véletlenül csíptem el) a BPI-397-essel utaztam a 121-esen Újpesten pár megállót. Egyébként a 13-97 volt az utolsó olyan hagyományos 405-ös, ami rendes menetrend szerinti járatot vitt, de a búcsúhétvégére nem ezt, hanem a BPO-199-et vitték ki.

Annak azért nagyon örülök, hogy két-három fotóm van az egykori dél-békási helyijáratokról. Sajnos az a képem nincs meg, ahol egy 260-ason belülről fotóztam le a 145-ös különleges tábláját, amin csak az egyik oldalon voltak megállónevek, a másikon pár piktogram az utazási szabályokról. Papírkép (volt?), talán meglelem egyszer.

Igazából nem fognak hiányozni nekem a 405-ösök, az Ikarus legrosszabb modelljének tartom ezt a típust, de egyet remélem eltesznek belőle. Megjegyzendő, hogy az LPZ-954 képében egy alacsonypadlós példány még megmaradt tartalékként, volt is már kint a búcsú óta.

A 435-ösök a midikkel ellentétben pont inkább kisebb koromban voltak meghatározóak számomra, hiszen akkoriban Budafok gerincjárata a 3-as busz volt, hétköznap párban a piros 3-assal - mindkettőn 435-ös járt már akkor, amikorról vannak emlékeim.

Nem egy világbajnok fotó, de ez az egyetlen, ami a régi 3-as buszt ábrázolja. 

Ezekkel sokat utaztam tízéves koromig is, aztán Óbudára kerülve elvétve találkoztam 435-össel egészen 2008-ig, amikor előbb csak hétvégén jelent meg a hosszú 109-esen, részben 435-ösökkel. Később a 86-osra is adott Kelenföld egy-egy 435-öst, majd a már munkanapokon is közlekedő hosszú 9-esen is sokat mentek. Pótlásként még a 118/218-on is előfordultak, utóbbi járaton sikerült utaznom is vele.

Az utolsó utam a 7E-n volt 435-össel: a rendes utolsó is (2019-ben a Blaha és Zugló, vasútállomás között), és a ténylegesen utolsó is, bár az már a hakni alatt jött össze Zugló és a Bosnyák tér között a 19-60-nal. Annak viszont örülök, hogy a 435-ösön kívül az összes búcsúzó típussal rendes, valódi forgalmi körülmények között utaztam utoljára.

Nagyjából egy hete volt még hátra a 05-69-nek ekkor, így főleg nagy fogásnak tartom a metrópótlón, ráadásul teljesen véletlenül botlottam bele, nem a futárban néztem ki.

Ez az utolsó képem a 435-ösökről, és ezzel is utaztam utoljára - leszállás után lőttem ki hátulról.

Gyerekként a 435-ös jelentette az "új buszt" számomra, éppen ezért nem is tartottam olyan izgalmasnak őket, bezzeg az óbudai 260-asokat és 280-asokat a költözés után! 

Ikarus 260-assal kis lurkóként utaztam először a 14/114-esen még anyukámmal, valamint az 58-ason az általános iskolával a Tétényi-fennsíkra egy kiránduláson. Ezeken a vonalakon aztán megjelent a VT-Transman, így csak a hűvösvölgyi rokonlátogatásokon láthattam ilyen buszokat. Már óbudaiként minden bizonnyal valamelyik hétvégén a 34-esen vagy a 42-esen utaztam 260-assal, akkor ugyanis hétvégente ezek a járatok szóló buszokkal voltak kiadva. Brahiból biztos mentem a 137-esen is velük, később Hűvösvölgyben is, no meg Aranyhegyre költözés után este a 18-ason is, amikor a Hűvösvölgyből átszerelő kocsik pörögtek a csuklósok helyett.

A régi 5-ös busz egyik utolsó napja, akkoriban papíron már rég csak 412-es járt rajta. Papíron.

Az egyik kedvenc fotóm a 2010-es BKV-sztrájk idejéről.

Ez egy pótlás, a Batyiig járó 260-as idején még ha nem is egyedülálló, de ritkább poén volt a "260-as a 260-ason".

Ehhez a típushoz már rengeteg emlék köt, az egyik kedvencem egy szilveszter esti utazás, amikor este 9 körül indultam el a városba kamaszként, a 218-ason rajtam kívül senki sem utazott, a Bóbita utcától 5-6 perc alatt értünk a Flóriánra úgy, hogy csak a Vörösvári útnál állt meg a busz. Na igen, akkor még nem volt futár meg időkiegyenlítés, esténként nyomták is a sofőrök rendesen. Kedves emlék az összes olyan, amikor kifejezetten a hó miatt mentem fel a 137-essel a hegyre a lenti latyakból, valamint egyszer egy szánkózás alkalmával a 21-esen pont egy 260-as pótolt, na az se volt semmi.

Remekül visszaadja a 2000-es évek szakadtságát a kép, pedig nem is annyira régi, a 2010-es évek elején készült.

Tucatnyi hasonló, vagy még havasabb képem van Normafáról 415-össel, 260-assal ez az egy. Azzal is mentem le aztán.

Konkrét kedvenc 260-asom nem volt, nagyon bírtam a GJSZ-ben összepakolt egykor ráncosokat (pontosabban a JLA-159 nem volt ráncos eredetileg sem), így a JGD-731-et és a két óbudai JLA-t, ezekkel néha utaztam a Békás-buszon.

A 118-assal kapcsolatban már említettem, hogy oda minden hulladékot kitoltak a garázskapun, így futottam bele például a BPO-055-be egyszer a gimiből hazafelé. Se előtte, se utána soha nem láttam ezt a kocsit, lefotóztam, de egy oszlopos-ajtós kép elég a posztba (noha konkrétan a buszból nem takar a megállótábla). Beugrott még emlékként egy másik szilveszter is, akkor az új évet kezdtem egy BPI-5xx-es, számomra nem túl sokat látott 260-ason, miután egy házibulit követően reggel a 34-essel mentem át a hídon a Flóriánig, ahol elbotorkáltam az autómig.

Bár soha nem számított a környékemnek, a Népszínház utcában viszonylag sok 260-ast fotóztam. Sok dél-pesti kocsi lett meg itt, amikért nem kellett a világ végére elmenni.

S ha nem a Blahán, hát nappal a Népligetben is lehetett 260-asokat lőni pihenőidőben.

Emlékezetes az utolsó utazásom is az Ikarus 260-as típussal, nem nehéz felidéznem, pedig nem a mostani búcsú alkalmával történt: 2021 szeptemberében pár napra visszatért egy 260-as besegíteni Óbudán a kocsihiány miatt. A BPO-646-ot sikerült is elcsípnem a Szentlélek téren, és talán méltó módon a 118-ason utaztam vele utoljára, a Raktár utca és a Szentlélek tér között. Kis hiányérzetem van, mert egy teljes kört kellett volna menni vele, de a viszonylat és a helyszín tökéletes búcsú volt, jobb, mintha most a végén csakazértis mentem volna az egyik 260-assal az Örsön vagy Kőbányán.

Ekkor utaztam utoljára BKV-s 260-assal.

Ez pedig az utolsó fotóm BKV-s 260-asról, természetesen az utolsó üzemnapról.

Óbuda és Hűvösvölgy mellett persze a város számtalan pontján utaztam 260-assal (például Újpest fel a 204-essel a Megyeri hídon, ami azért élvezetes volt), még több helyen fotóztam, de ez nem túl meglepő a Budapest legnagyobb példányszámban előforduló busz esetében. Személyesen viszont nekem a 280-as volt "a busz", azzal utaztam a legtöbbet.

Ejj, a jó kis 6-os busz a Bogdánin!

Pedig csak 2002 után, Óbudára költözésünk után indult be a buli, persze a családdal előtte is utaztam már a 86-ossal a nagyszüleimhez 280-ason, illetve a Tétény2-buszon találkoztam ezüstnyilakkal. Utána előbb a 6, 34, 42, 86, 106 járatokon mentem sokat, 2007-től pedig a 18-ason, néha a 60-ason, a 2008-as változások után pedig a 160-as és 260-as járaton.

Ellentétben a fenti kettővel, ez egyáltalán nem autentikus busz a Bogdáni útról, de ráncos a 86-oson! A kedvenc járatom volt ez egyébként, amíg létezett, de egyáltalán nem bánom, hogy villamossal kiváltották.

A BKV mellett a Volánbusznál is gyakran utaztam 280-asokkal (260 és néha 250/256 is előfordult), nem túlzás azt mondani, hogy a 2000-es évek elejétől kezdve egészen úgy 2014-2015-ig ez volt nekem az alap. Főleg a 2000-es években mentem rengeteget Ikarus 280-assal, 2011 után már autóztam is sokat, ha más nem, hát a fizető parkolás határáig, ami akkoriban nem a Bécsi út/Vörösvári út környékén volt.

Ez konkrétan az utolsó 18A volt kifelé, befelé már az én táblámmal jött (ami egy VT-s MAN-be való kis számtábla volt, ráragasztva egy 18A feliratú lappal).

Ezek pedig klasszikus Szentlélek téri fotók még a 2008-as paraméterkönyv bevezetés előttről.

Most így a búcsú során sikerült utaznom pár megállót a BPO-805-össel a Szentlélek térről a 134-esen, akkor gondoltam bele, hogy minden bizonnyal ezernél is több alkalommal indultam el a 'lélekről 280-assal valamerre. Stílszerűen az utolsó alkalommal a 106-ossal utaztam Ikarus 280-ason, az Árpád hídtól a Bogdáni útig - ezt a távot gyakran megtettem gimisként, ha valamiért Pestről kellett hazamennem. Ilyenkor rendszerint nem az 1-essel mentem át a hídon, hanem megvártam a 106-ost. Aranyhegyre költözés után persze megfogyatkoztak az ilyen alkalmak, de amúgy is akkor már a Volvo volt a jellemző a vonalon. Mindenesetre méltó, hogy itt zártam le a 280-as korszakot.

Ez az utolsó 280-as volt, ami Óbudán utasokat vitt, fent az utolsó köre a 34-esen, itt az utolsóra készül a 106-oson, fel is szálltam rá a Bogdáni útig.

Hosszasan sorolhatnám a kedvenceket, Óbudára kerülésem után a Reviczky Gábor szereplésével készült, Praktiker-reklámos szakadékok rémlenek, mint a BPO-816 és/vagy 818 a ráncajtóival a 42-esről. Későbbről a BPO-832, 840, 869, 879 és a BPI-188, 853 ugrik be alapként a Szentlélek térről, míg a 6-os buszon feltűnő jelenség volt a BPO-874 az esernyőjével, a Bogdáni útról a BPI-189, 193, 194 mindenképpen alap még a 6-osról.

BPI-853 Gazdagréten, már nem emlékszem, miért, de ekkor 1-2 hétig óbudai 280-asok jártak a vonalon. El is kísértem őket, jellemző, hogy a 18-53-ról ez lett a legjobb fotóm, a másik használható Hűvösvölgyben szintén rendkívüli alkalommal készült, bezzeg Óbudán csak kétszer lőttem, akkor sem lettek túl jó képek. Mondjuk 15-16 éve volt ez.

Sajnos csak papírképem van róla óbudai korából, a jó kis 08-18.

Fontos kocsi volt a BPI-191, hiszen ez az utolsó körét a 18A járaton az általam fabrikált táblával tette meg 2008-ban, de nagy kedvencem volt a később Óbudára kerülő, valami minimál fényezést kapó, de látványosan lerohadt, lepukkadt, utolsó hulladék BPO-015 és BPI-708, később pedig hosszú évek után tért vissza a ráncajtó a környékre a BPI-723 jóvoltából. 

Csodálatos ezüstnyilak 2006-2007-ből.

Nem tudok elmenni az emlékeim között az ezüstnyíl-fényezésű kocsik mellett sem, ezeket a kocsikat a felújításuk után elvitték Óbudáról külön dedikált vonalakra, de időnként (utasszám-mérés, vagy fene tudja, mi miatt) feltűnt pár ilyen kocsi Óbudán: akkor egyszerűen imádtam és csodáltam a kijelzős kocsikat, BPI-784, 811, 819, 830 és 839 fordult meg a 6/86-on és a Szentlélek téren is nagy örömömre, utaztam és fotóztam is ezeket bőven - annyit, hogy még abból a kezdeti időszakomból is maradt fent értékelhető képem ezekről.

A BPO-475 az egyetlen kocsi, ami ráncosként és bolygóajtókkal is meglett. A második kép amúgy az utolsó előtti üzemnapján készült, akkor ez volt a rangidős busz a BKV-nál, a végére azért lehagyták.

Valamikor a 2010-es évek közepén vesztették el a varázsukat számomra a BKV-s Ikarusok, és így a 280-asok is. Persze valamennyit fotóztam őket akkor is, utaztam is velük, ha úgy jött ki, de ebből az időszakból kevesebb a konkrét emlékem, nem annyira foglalkoztatott a dolog. Már a végjátékban, 2019-ben és 2020 elején azért előfordult, hogy direkt megvártam reggel a 109-esen azt az egy 280-ast, és gyaloglás helyett mentem vele egy Raktár utca-Kiscelli utca távot dolgozni.

Nagyjából még 80-90 fotót szívesen betettem volna a posztba, és azokat is nehezen válogattam ki, de ezt semmiképp sem akartam kihagyni, az egyik kedvenc fotóm.

Az utolsó hetekben már sokat fotóztam újra a búcsúzó kocsikat, de csak most kezdem érezni, hogy tényleg hiányozni fognak nekem a 200-asok. Na nem az, hogy naponta beléjük fussak, eleve nem is tömegközlekedem napi szinten. De az, hogy már csak különleges alkalmakkor fordulhat elő Ikarus 260 és 280 utcán, az, hogy nem fogok véletlenül látni egyet random valahol a városban, az, hogy nem fog pótolni egy sem a környéken és garázsmenetben sem száguld majd el mellettem, és nem fogom hallani a jellegzetes hangot sem - ez még fura. Szokni kell, de ez a világ rendje.

Azt hiszem, kellően csapongóra sikerült ez a poszt, elég is lesz belőle ennyi. Annak természetesen örülök, hogy nosztalgiaként számos BKV-s Ikarus marad fenn, különösen a 200-as széria annyira meghatározó volt Budapesten, mint amennyire valószínűleg semmilyen más gyártó egyetlen modellje sem lesz. Mint ilyen, a rendes nosztalgiát és értékmegőrzést megérdemli ez a sorozat.