Nagyon elcsépelt dolognak számít arról írni, hogy hamarosan jön 204 csuklós MAN és ki tudja, mennyi Credo a Volánbuszhoz, aminek következtében hatalmas Ikarus-hullás várható. Elcsépelt, de igaz, így csak az a kérdés, hogy mennyi az annyi: nyilván nem hetek kérdése a selejtezési hullám, de abban biztosak lehetünk, hogy a magyar közforgalmú Ikarus 200-as, 300-as és 400-as széria buszainak napjai meg vannak számlálva, és az év végére ezekből a típusokból elvétve fog maradni - már persze Budapesten kívül, ahol a 280-asokkal biztosan számolhatunk még, de a 415-ösöktől is úgy sikerült "elbúcsúzni", hogy azóta is szinte minden nap van kint belőlük egy-kettő.

Nyilván összességében az Ikarusoktól nem fogunk elbúcsúzni még egy darabig, Classicok és kései EAG-k várhatóan még évekig lesznek forgalomban a Volánbusznál, de az utolsó szériás 200-asok sem hiszem, hogy mind búcsúznak idén. Lényeg a lényeg, ha Ikarust akar lőni az egyszeri buszfotós, akkor nem árt azt megtenni minél előbb.

Így voltam ezzel én is, ezért egy szabadságomat beáldoztam egy jó kis régimódi csengetésre.

Három olyan térség van az országban, ahol értelmezhető mennyiségben maradtak hiányzó Ikarusaim: Baranya, Dél-Alföld és Szabolcs. Február lévén egyértelműen a távolság döntött - bár már a reggeli és a délutáni csúcsidőben is lehet fotózni, a napsütéses órák száma még messze van a nyáritól, a nap fotózásra szánható része véges. Ezért egy alföldi fotótúra mellett döntöttem, mert Szolnok és Szeged is jól megközelíthető autópályán, míg a két város közötti részen akadtak fehér foltok számomra a Tisza vonalát követve.

Szolnokra a reggeli csúcs végére értem le, még nyolc előtt. A vasútállomás felé tartva rögtön jött is szembe az egyik renCCám, a DUD-926. Megpróbáltam követni, de a belvárosban volt olyan rész, amerre személyautóval nem mehettem be, így elengedtem, irány a vasút tényleg!

Viszonylag lőhető pózban ott találtam a két békési vendéget, a GNX-345-öt és a GMY-357-et. Utóbbi volt a másik hiányzóm a városban, így jól indult a reggelem, csak megérte felkelni és elindulni.

A nap már kezdett annyira sütni, hogy értelmes képeket lőjek az induló buszokról; szerencsére a két 260-as is ment járatba, mellettük ős-szolnoki kocsikat is fotózgattam. Utóbb kiderült, hogy horogra akadt pár hiányzó Credo is, bár ez különösebben nem hoz lázba, de annál mindenképpen jobb, mintha nem így történt volna.

Ez is hiányzó volt!

Azt hittem, hogy Szolnokról elvitték az új kocsikat a város és a Volánbusz vitája miatt, de a roncsderbi ellenére van ott új Conecto is.

Jó húsz perc után kezdtem unni magamat, de a DUD visszatérésére 40 percet kellett várnom. Ekkorra már nem voltak igaziak a fények, de szódával még elmegy, amit sikerült lőnöm róla. Hely nem lévén már a végállomáson, a busz kiállt a murvás placcra pihenni, ott meg árnyékba tette le a sofőr, de legalább lett róla ajtótlanból is értelmezhető képem. Ennyi elég is volt Szolnokból, irány délre!

Stílszerű, hogy Szeged felé tartva Szolnokon lett meg ez az ex. szegedi gép.

Még útközben sem tudtam eldönteni, hogy érintsem-e Kecskemétet, vagy sem. Egy potenciális rendszám biztosan várt volna ott, de túl sok hiányzóm nem lehetett, a Kunságot tisztességesen végig fotóztam annak idején. Persze került oda is egy-két vendég az ország különböző pontjairól, de amennyire követtem, többnyire számomra érdektelen dolgok. Ennek ellenére Kőröstetétlen felé indultam el Szolnokról Tiszakécske helyett, de egy elágazónál sikerült elnéznem az irányt, így végül csak 'kécskén kötöttem ki, Jászkarajenő érintésével...

Milyen jó, hogy így alakult! Alig, hogy beértem a Bács-Kiskun megye első NB I-es csapatát adó városba, egy almazöld EAG-hátsóra lettem figyelmes. Minden reményemet túlszárnyalva egy Norvégiából hazahozott E13-asba botlottam, óriási fogás!

A nap rendszáma-díj győztese.

Ekkor úgy döntöttem, hogy hagyjuk Kecsót, isteni jel, hogy erre vitt az utam, megyek inkább Csongrád felé. Ezzel el is kezdtem a számomra ismeretlen táj feltérképezését: bizony, eddig még olyan helyeken jártam, ahol egyszer-kétszer már megfordultam, de Csongrád már új volt. A városkába beérve éppen a buszállomást kerestem a telómon, amikor elzúzott mellettem napos-ajtósban a KBK-840. Az E94-est követve hamar meg is lett a keresett helyszín, a buszt viszont nem sikerült lefotóznom, igaz, nem is törtem magam annyira. Hiba volt, erről sem volt még fotóm, na de nincs rendes túra becopott rendszám nélkül!

Csongrádon nem időztem sokat, egy Credo és egy C56 állt jól fotózhatóan, de biztos, ami biztos alapon kiszedtem két ellenfényes C56-ost az elkerített tárolóban is. Jól tettem, a GUF-976 személyében a nap negyedik hiányzó Ikarusa mellé is bekerülhetett a pipa.

Egy jó Econell sose rossz!

Szentes volt a következő állomás, egy jóval nagyobb buszállomással. Éppen odaértem 11-re, amikor több járat is indult, köztük a HRE-908, egy újabb hiányzó. Mellette további négy (!!) hiányzó új homlokfalas EAG állt az állomáson, ráadásul ezek közül csak egy volt nagyon ellenfényes, cserébe újralőhettem a HRE-909-et, amiről egy szörnyű népligetes fotóm volt csak jó 12 évvel ezelőttről. A HHY-832 személyében egy régi ismerős is itt állt, a Pest megyéből érkező segélycsomagba tartozó E95-ön viszont szorosan parkoltak társai, így ez megmaradt látványosságnak.

HRE-908 indul falujáró járatára. Bezzeg régen!

HRE-909 volt a legjobban lőhető a tárolón, de egy kis árnyék sajnos jutott rá is.

Sokat nem időztem itt sem, ugyanis nagy forgalomra nem lehetett számítani dél körül. Szegváron át Szeged felé vettem az irányt, Hódmezővásárhely érintése nélkül, Szegedre akartam már érni. Azért Mártélyon belefért egy IAR-491 tökéletes fények mellett - legyen valami vonali kép is a napról, meg amúgy sem jártam még itt.

Ennek a fotónak a tájjellegű változatát már láthattátok a Facebookon.

A fél 1-es eresztést már elcsíptem a Mars téren, meglepően jó fények fogadtak a buszállomáson. Sokat ugyan nem jártam Szegeden, de mindenképpen érdekes, hogy ez volt az első alkalom, amikor a napfény városában tényleg napos fotókat készíthettem.

A várakozásaimat abszolút felülmúlta a felhozatal: tele volt C56-ossal a buszállomás, ráadásul három egykori Volán is képviseltette magát a típussal - persze már mind szegedi telephelyesként. Különösen az ex. szabolcsi KUU-215-nek örültem - akkor még csak sejtettem, ami aztán itthon biztossá vált: arról sem volt eddig fotóm. Közben sorra érkeztek be a jól fotózható buszok az állomásra, köztük például az EJG-660, ami az utolsó megmaradt papagáj-fényezésű busz a Volánbusznál. Rajta kívül a Budapestről és környékéről ismerős C56-osok fotózása is érdekes élmény volt Szegeden.

Kár, hogy az ex. szabolcsi gép kicsit arrébb állt, de ez így is érdekes együttállás.

Pár éve nem gondoltam volna, hogy 2021-ben ilyet lehet majd fotózni, de oké.

Szűk fél óra után átmentem a Volántelephez annak reményében, hogy kintről fotózható lesz néhány selejtezésre váró Ikarus. Sajnos csak három 260-as állt lőhető helyen egy parkoló mellett, persze azok közül is az volt a legközelebb, amiről már volt fotóm. Kora délután már a helyi járaton kint lévő két 280-as kiszedése volt a célom, de kettő előtt még visszatértem a Mars térre, ahol az IDY-770 éppen akkor halad el. Ha kicsit többet várok a telepnél, ott talán lett volna róla jobb képem is.

Nem bántam volna, ha a DUD-896 is ezen az íven jött volna, de rá sajnos jutott kis árnyék is.

A buszállomáson a KUU-215 még mindig ugyanott állt, de jó tíz perc után végre elhagyta pihenőhelyét, így lett róla rendes fotóm, sőt, közben két 256-os is érkezett napos-ajtósban, közülük az egyik, a DUD-896 ráadásul hiányzó volt. Érdekesség, hogy a másikat, a fent látható GMY-585-öt meg Budapesten lőttem tíz éve - ahhoz képest amúgy az sem volt rossz kép.

Azért a háromtengelyes Rába elég menő dolog.

Ezt a kocsit legutóbb Kazincbarcika egyik helyi járatán fotóztam.

Kettő előtt nem sokkal átmentem a Dugonics térre, ugyanis ott van egy rövid közös szakasza a 24-es és a 76-os vonalnak, ahová csúcsban a két 280-as ki van adva. Sajnos az árnyékok növekedésével hamar világossá vált, hogy egyszerre a kettőt nem tudom lőni normálisan, ezért bíztam benne, hogy nem együtt érkeznek majd.

Annyira nem követtem a környék közlekedését, hogy konkrétan meglepett, hogy itt ilyen buszok is vannak. Amúgy jó fotóhely lett volna ez, ha nincs annyi autó és nem nőnek az árnyékok olyan gyorsan...

Természetesen vártam vagy fél órát a 280-asokra, és persze együtt jöttek. Szerencsésen választottam helyet, a 76-oson az IDY-769 remekül fotózható volt ajtótlanban. Miután ezzel megvoltam, üldözőbe vettem a 770-et egy jobb fotó reményében. Sajnos a remek forgalomszervezésnek hála nehezen vergődtem ki a belvárosi utcákból a Klebersberg-telepre, ahol már ellenfényben várta indulását a 24-es, hogy aztán végig ellenfényben haladjon a másik végállomásig. Ki tudja, hogy egyáltalán tudtam volna-e fotózni még jól, mindenesetre nem vártam erre további jó 40 percet Szegeden - az ikszet behúzhattam rá már korábban, a másik 280-asról pedig lett szép fotóm is.

Szerintem ez tökéletes zárása lesz a posztnak.

Elégedetten indultam haza, felülmúlta a várakozásaimat ez a nap. Úgy indultam neki a túrának, hogy minimum öt-hat hiányzó Ikarust szeretnék fotózni, ha pedig összejön 8-10, az már nagyon jó. Végül 16-ot sikerült lőnöm, mellé pedig további közel harminc egyéb volános rendszámot is elkönyvelhettem, sikerült tehát alacsonyan tartani a jó öreg rendszám/költség mutatót, ráadásul így egy komoly mérföldkövet is a vártnál előbb értem el, de ez már egy másik - nem olyan sokára érkező - poszt témája lesz.